Saigon egyszerre zúdult rám.

Már az első taxiút különleges élmény volt. A sofőr alig beszélt angolul, mégis hatalmas lelkesedéssel mutatta az érdekességeket, miközben a repülőtérről a város felé tartottunk. Szavak nélkül is érezni lehetett a kedvességét és azt a természetes vendégszeretetet, amelyet később Vietnám oly sok részén megtapasztaltam.
Amikor kiszálltam a taxiból, egyszerre zúdult rám Saigon: az illatok és szagok, az utcai ételek, a motorok végtelen folyama és az egész várost átható, lüktető energia.
Aznap este ettem életem első, grillezett hússal töltött bánh mì-jét is. Az ízére ennyi év távlatából is pontosan emlékszem – és időnként még ma is ugyanúgy megkívánom.





